A felgyorsult információáramlás és megosztás, valamint a felfokozott együttműködés igénye átalakítja a munkatérről alkotott elképzelésünket. Az irodatér fontosabbá vált, mint valaha,  hiszen stratégiai eszköz lehet. A hangsúly többé nem azon van, hogy mindenkinek legyen asztala, hanem azon, hogy legyen hely a kollégáknak az együttműködésre, a koncentrálásra és a feltöltődésre. A munkatér ma már egy komplett rendszer („Eco-system”) kell, hogy legyen. A munkaerő bevonzásához, motiválásához, a költségek optimalizálásához, a cég  brandjének erősítéséhez, a munka hatékonyságának növeléséhez és nem utolsó sorban az egészségesebb életmódhoz kell hozzájárulnia.

Melyek a világunkat meghatározó megatrendek, és ezek  milyen hatással vannak a munkavégzés módjaira, valamint a munkavállalók preferenciáira? Hogyan tud a mai irodatér egy „Eco-system”-mé,  azaz stratégiai eszközzé válni? Sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ! Az első részben a világban zajló változásokról értekezünk.

1. Technológiai változás

A megatrendek közül elsőként a TECHNOLÓGIA-i változást, vagy inkább váltást kell megemlítenünk és ezen belül is a „diszruptív” váltást. Ezt a kifejezést elsőként  Clayton M. Christensen, Harvard Business School professzora  vezette be, akit a világ legkiemelkedőbb gondolkodói közé sorolnak. Többek között a magyar származású Andrew Grove-ot, az Intel társalapítóját is inspirálta, valamint Steve Jobs is megemlíti őt életrajzában.

A „diszruptív”, azaz bomlasztó technológia lényege:  a bonyolult, drága dolgokat leváltja valami, ami egyszerűbben kezelhető és nagy tömegeknek elérhető. Gondoljunk bele, hogy a mobil kütyük, amiket nap mint nap használunk, és az egyre bővülő internetalapú szolgáltatások lehetővé teszik, hogy kezünkben tartsuk a világot, hogy bárki, bármikor, bármilyen információhoz hozzáférjen. A Földön élő 7 millárd emberből, több mint 5 milliárdnak van mobiltelefonja. Beindult egy „webifikálódási” folyamat. Új szolgáltatások, kifejezések jelentek meg, mint a „Cloud”, a „BigData” és a „BYOD”. Ezzel gyakorlatilag demokratizálódik az információhoz és technológiához való hozzáférés, mind egyéni, mind vállalati szinten. A tudás többé nem kevesek kiváltsága, mint a maya uralkodók vagy a középkori egyházi  méltóságok esetében volt.

A technológia fontosságát és hatását az üzleti világban legjobban az IBM két évente történő világszintű felmérése bizonyítja a legjobban, amelynek során 70 országból több mint 4000 CEO-t kérdeznek meg.  A legutolsó 2013-ban készült, amelyben egyértelműen kiderül, hogy a vállalatvezetők már második alkalommal jelölik meg a technológiát, mint cégük működését, fejlődését legjobban befolyásoló külső tényezőt. A technológiai változás és a munkavégzésre gyakorolt hatásának (egyre mobilabbak vagyunk) számba vétele megkerülhetetlen a megfelelő irodatér kialakításánál. 2015-re a munkavállalók több mint 30%-ának NINCS szüksége dedikált asztalra, hogy munkáját hatékonyan el tudja végezni. Ehelyett más szükségletek alakulnak ki!

2. Volatilitás

A technológiai változás mellett  feltétlen beszélnünk kell a  másik nagy trendről, a VOLATILITÁS-ról, amely változékonyságot jelent. A felgyorsult információáramlás a globalizációs függőséget és sérülékenységet csak fokozza, ami egyre inkább egy bizonytalan, kiszámíthatatlan környezetet teremt. Ebben a komplex világban minden mindennel összefügg.

Tovább fokozza a volatilitást  az ember spekulatív gondolkodása, és az a törekvése, hogy a teljes mértékben uralja a környezetét. Ez vezet oda, hogy egyre többször jelennek meg  kiszámíthatatlan és kontrolálhatatlan események mind  gazdasági, mind politikai téren. Ma már nehezen lehet matematikai, statisztikai modellekkel a múlt adataiból a jövőre következtetni. Minden változásban van, és nem lehet tudni, hogy egy esemény milyen más eseménysorozatot vált ki a világban (pillangó-szárny effektus).

Nassim Nicholas Taleb „The Black Swan” című könyvében „fekete hattyúknak” nevezi ezeket a megjósolhatatlan eseményeket. Ilyen a Szovjetunió felbomlása, 2001.szeptember 11.-e, a 2008-as gazdasági válság, az egyre gyakoribb környezeti katasztrófák, vagy az IPhone befolyásoló hatása. Taleb szerint ezeknek a „fekete hattyúknak” három jellegzetessége van: előreláthatatlanok, tömeghatást váltanak ki, és csak utólag tudunk rájuk magyarázatot találni.

A könyv egyik tanulsága, hogy bár szeretnénk Középszerisztánban élni, ahol a dolgok kiszámíthatóak, azonban egyre inkább Extremisztánban kell, hogy túléljünk, ahol váratlan dolgokra kell felkészülnünk. A KIHÍVÁS az, hogy hogyan készüljünk fel valamire, amire nem számíthatunk. A mai világban az egyik legfontosabb készség, amit ehhez fejlesztenünk kell a REZILIENCIA. Ez egyfajta tűrő- és alkalmazkodóképesség, amikor is a kikerülhetetlen változások befogadása után a múltbeli értékeinket, tudásunkat át tudjuk konvertálni úgy, hogy a megváltozott szituációban működőképesek maradjunk. Ez vonatkozhat egyénre, szervezetre vagy akár nagyobb rendszerekre.

3. Demográfiai minták átrendeződése

Köztudott tény, hogy a Földünk népessége az elmúlt 40 évben megduplázódott. Egyes demográfiai becslések 2050-re akár 12 milliárd feletti népességet is elképzelhetőnek tartanak, amelyek más fontos kérdéseket is felvetnek, mint az emberiség önellátásának problémáját az energiaforrások, a táplálék és édesvíz készlet vonatkozásában. A fejlett országokban a népességszaporodás üteme drasztikusan csökken, ugyanakkor  a szegény, írástudatlan régiókban az élveszületések száma  évről évre növekszik.

Jelenleg a Föld népesedési és a gazdasági növekedésének fő motorjai a BRIC’S országok (Brazíla, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika). Ezek közül csak India (1,27 milliárd fő) és Kína (1,39 milliárd fő)  a teljes Föld népességének több mint 1/3-át teszi ki, annak ellenére, hogy Indiában 1952-ben elsőként vezették be a családtervezési politikát, illetve Kínában 1979-ben a „one child policy”-t. Csak a kínai „egyke politikának” köszönhetően 1979 és 2010 között állítólag 700 millió szülést akadályoztak meg.

Másik érdekes adat az Y generációs munkavállalók (1980 és 1999 között születettek) arányai:  Indiában 430 millió, Kínában 220 millió még az USA-ban 70 millió. Ha kicsit játszunk a számokkal, akkor India és Kina Y generációs, tehát a most munkát kereső populációja Európa teljes (kb. 740 millió fő) lakosságának 88%-át teszi ki. Ezek után érhető, hogy Európának hamarosan kezdenie kell valamit a bevándorlási politikájával. Egyre sokszínűbbek leszünk kulturális szempontból is.

Általánosságban elmondható, hogy az emberiség öregszik, egyre tovább élünk. Ez a gyógyszeripar és orvostudomány fejlődésének, valamint a közegészségügy ivóvízellátás és higéniás feltételek javulásának köszönhető. Mivel a fejlett országokban egyre kevesebb gyermek születik, ezért a fiatal korosztály nem képes ellátni az idősebb korosztályt, így tovább kell dolgoznunk, később megyünk nyugdíjba. Egyre meghatározobbá válik a fogyasztói társadalom adta lehetőségek kihasználása. Megfigyelhető tendencia a városokba való tömörülés és a szingli életvitel.  Az FMCG cégeknek áruik csomagolásánál már alkalmazkodniuk kell az egy fős fogyasztásokhoz.

Ez az individualizmus kora. Ebben a felgyorsult, digitális világban az életvitelből, életszemléletből adódó generációs különbségekről többé már nem az apa-fia vonatkozásában, hanem már 15-20 év korkülönbség esetén beszélhetünk. A demográfiai átrendeződés a munka világában is megjelenik. Ma már a munkahelyen akár 4 generációnak (Veterán, Baby Boomer, X, Y generáció) is együtt kell dolgoznia. Soha nem volt ilyen mély szakadék az egy munkahelyen dolgozó aktív generációk között. Ezt a kihívást csak fokozza a  munkaerő szabad áramlásából adódó kulturális különbségek.

Kis Károly, ügyvezető partner, BLUE Business Interior Kft.

http://denkstatt.hu/fenntarthatosagi-megatrendek

A KMPG 2012-ben nyilvánosságra hozott kutatási eredményei szerint 10 olyan globális megatrend van folyamatban jelenleg, amely jelentős hatással van a vállalatok növekedési lehetőségeire.

A "Várd a Váratlant: Vállalkozásépítés egy változó világban" című kiadvány olyan témákat vesz górcső alá, mint a klímaváltozás, az energia- és vízkészletek, illetve a népességnövekedés; és azt vizsgálja, hogy ezek milyen hatással lehetnek az vállalkozásokra és a különböző iparágakra. A klímaváltozás kiszámíthatatlan hatásai elsősorban a fizikai eszközöket és a beszállítói láncot érintik majd. A gazdasági növekedés és a fogyasztási súlypontok áthelyeződése a természeti erőforrásokra és az infrastruktúrára helyez nyomást. Mindezek pedig várhatóan szigorúbb és összetettebb szabályozásokhoz vezetnek.

A tanulmányban az is kiszámításra került, hogy milyen árral járnak e változások az üzleti világ számára. A KMPG jelentése szerint a külső környezeti költségek (externáliák) - amelyek manapság sokszor nem kerülnek bemutatásra a pénzügyi jelentésekben -, 11 kulcsfontosságú ipari szektorban 566-ról 846 milliárd USD-ra növekedtek 2002 és 2010 között. Átlagosan pedig 14 évente kétszereződnek meg a vállalati működéssel járó külső környezeti költségek. A kutatás szerint, ha a vállalatoknak ki kellene fizetnie az egész környezeti kárt, amelyet a működésükkel okoznak, átlagosan 41 centet veszítenének el minden megkeresett 1 dollár bevételen.

A dokumentum arra szólítja fel az üzleti élet szereplőit és a politikai döntéshozókat, hogy a jövőben több energiát fordítsanak a megatrendekkel kapcsolatos kockázatok elkerülésére, illetve használják ki jobban a bennük rejlő lehetőségeket.

Lássuk tehát a 10 globális megatrendet, amely az elkövetkező két évtizedben befolyásolhatja az üzleti működést:

1) Klímaváltozás: Ez az a trend, amely valószínűleg közvetlenül befolyásolja az összes többit. Az előrejelzések szerint a klímaváltozás miatt a vállalatok éves teljesítményében 1% lehet a veszteség akkor, ha elég korán megfelelően hatékony intézkedések kerülnek bevezetésre, de akár 5%-ra is emelkedhet akkor, ha a döntéshozók nem reagálnak kellő időben és hatékonysággal.

2) Energia és Olaj: A fosszilis tüzelőanyagok piaca a jövőben egyre kiszámíthatatlanabb lesz a növekvő globális energiaigény, a fogyasztás földrajzi súlypontjának áthelyeződése, a kínálattal és termeléssel kapcsolatos bizonytalanságok, továbbá a klímaváltozással kapcsolatos szabályozások növekvő száma miatt.

3) Nyersanyagok hiánya: A fejlődő országok gyors ütemű iparosodásával a nyersanyagok iránti globális kereslet drasztikusan növekedni fog az előrejelzések szerint. A vállalatoknak várhatóan növekvő kereskedelmi korlátozásokkal és intenzív globális versennyel kell szembe nézniük számtalan nyersanyaggal kapcsolatban, amelyek egyre kevésbé állnak majd rendelkezésre. A nyersanyag hiány mindemellett azonban lehetőségeket is teremt arra, hogy bizonyos anyagokat másikkal helyettesítsünk, illetve hogy a hulladékból visszanyerjünk nyersanyagokat.

4) Vízhiány: Az előrejelzések szerint 2030-ra a világ édesvíz iránti igénye 40%-kal fogja meghaladni a kínálatot. A vállalkozásokat a vízhiány mellett a vízminőség csökkenése, a víz árának fluktuációja, és a fentiekkel kapcsolatos reputációs kihívások is érinteni fogják.

5) Népességnövekedés: A világ népessége az előrejelzések szerint 2032-re 8,4 milliárdra nő. A növekvő népesség pedig intenzív nyomást gyakorol az ökoszisztémára és a természeti erőforrásokra, amelyek az élelmet, a vizet, az energiát és a nyersanyagokat adják. Mindez óriási kockázatokat hordoz magában egy vállalat számára, amellett, hogy a növekvő népesség igényeinek kielégítése számtalan lehetőséget is rejt: az értékesítés növelését, munkahelyteremtést, illetve innovációt a mezőgazdaság, közegészségügy, oktatás, technológia, pénzügyek és egészségügyi ellátás terén.

6) Jólét: a globális középosztályhoz tartozók száma (az OECD szerint olyan személyek, akik napi rendelkezésre álló jövedelme személyenként 10 és 100 USD között van) az előrejelzések szerint 172%-kal fog növekedni 2010 és 2030 között. A középosztály piacának kiszolgálása azonban óriási kihívást fog jelenteni a vállalatok számára egy olyan korban, amelyben a rendelkezésre álló erőforrások folyamatosan csökkennek, áruk pedig egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Mindazok az előnyök, amelyet a vállalkozások az előző két évtizedben élvezhettek a fejlődő országokban az ?olcsó munkaerőnek? köszönhetően, valószínűleg szertefoszlanak majd a globális középosztály erősödésével.

7) Városiasodás: 2009 volt az első olyan év, amikor a Földön több ember lakott városokban, mint falvakban. 2030-ra az előrejelzések szerint a fejlődő régiók lakosságának nagy része, beleértve Ázsiát és Afrikát is, városokban fog élni: a népességnövekedés tehát a városokban fog végbemenni a következő 30 évben. Ezeknek városoknak kiterjedt infrastrukturális fejlesztésekre lesz szüksége számtalan területen, beleértve a víz- és energiaellátást, a közegészségügyet, a hulladékkezelést, a közlekedést, a közbiztonságot, illetve az internet- és mobiltelefon szolgáltatásokat.

8) Élelmiszer-biztonság: A következő két évtizedben a globális élelmiszertermelési rendszerekre nyomás nehezedik majd az olyan változások következtében, mint a népességnövekedés, a vízhiány és az erdőirtások. Az élelmiszerárak az előrejelzések szerint 70-90%-kal fognak növekedni 2030-ra. Azokban a régiókban, ahol nincs elegendő víz, a mezőgazdasági termelőknek előreláthatóan a fogyasztók mellett más, nagy vízigényű iparágakkal kell majd versengeniük, például a bányászattal vagy az elektromos iparral. Mindemellett lépésekre lesz szükség ahhoz, hogy az egyes régiókban jelen levő helyi élelmiszerhiány növekvő tendenciái visszafordításra kerüljenek (a krónikusan alultápláltak száma az 1990-es 842 millióról 2009-re egy milliárdra nőtt).

9) Ökoszisztémák pusztulása: Korábban az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség hanyatlásával kapcsolatban felmerülő kockázat elsősorban a hírnév sérülése volt a vállalatok számára. Mára, ahogy a globális ökoszisztéma egyre több jelét mutatja a hanyatlásnak, egyre több vállalat veszi észre, hogy működése milyen nagy mértékben függ az ökoszisztéma szolgáltatásaitól. A rendszer hanyatlása a természeti erőforrások csökkenéséhez, drágulásához és a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Mindemellett pedig hozzájárul a víz árának emelkedéséhez, illetve fokozza a károkat, amelyet az invazív fajok elterjedése okoz a mezőgazdaságban, a halászatban, az élelmiszertermelésben, a gyógyszeriparban és a turizmusban.

10) Erdőirtás: Az erdő nagy üzlet. A faipari termékek 2003 és 2007 között évi 100 milliárd USD-ral járultak hozzá a globális gazdasághoz, míg a nem faipari, de erdőből származó termékek (elsősorban élelmiszer) értékét 18,5 milliárd USD-ra becsülték 2005-ben. Mindezek ellenére az OECD szerint a világ erdővel borított területei 2005 és 2030 között 13%-kal csökkennek majd, elsősorban Ázsiában és Afrikában. A faipar és a hozzá kapcsolódó iparágak számára - például a pép- és papírgyártás -, kockázatot jelentenek azok a várható szabályozások, amelyek az erőirtás lassítását kívánják elősegíteni. E vállalatok a működésük fenntarthatóságának bizonyítására irányuló fogyasztói nyomással is szemben találhatják magukat. Azonban üzleti lehetőségek is kiemelkedhetnek azokból a piaci mechanizmusokból és gazdasági ösztönző intézkedésekből, amelyek célja az erdőirtás mértékének csökkentése.

Fontos, hogy a vállalatvezetők megértsék a fenti folyamatokat, felmérjék, hogy melyek lehetnek hatással saját cégük működésére, és stratégiákat alakítsanak ki a kockázatok kezelésére és a lehetőségek kiaknázására.

A teljes angol nyelvű tanulmány az alábbi linkeken ingyenesen hozzáférhető:

Az eredeti cikket a KMPG International publikálta, és az alábbi linken érhető el.

Fordítás: Varga Judit

Kapcsolódó termékek:
Fenntarthatósági management rendszer
Fenntartható termékek
Környezetirányítás

1.1.1        Megatrendek, metatrendek helye a jövőkutatásban

A trendkutatás egyik fontos irányzata, amelyet a hatvanas években a Római Klub tudósai indítottak el, a megatrendek és metatrendek bekövetkezésének és hatásainak vizsgálatával foglalkozik. A Római Klub által időről-időre közreadott, nagy távlatú jövőképekkel párhuzamosan elsősorban Naisbitt és Gerd Gerken nagyléptékű trendkutatásai jelentősek, magyar vonatkozásban pedig Kovács Géza, Besenyei Lajos, Gidai Erzsébet és Nováky Erzsébet jelentette meg az első hazai jövőkutatási publikációkat. Az innováció jövőkutatási vetülete Iványi Attila Szilárd, Hoffer Ilona, Pataki Béla és mások munkáiban, legfrissebben pedig Törőcsik Mária könyvében kap jelentőséget. A vállalatok stratégiai jövőképének kialakítása szempontjából a többi között Horváth László, Dessewffy Olivér és Salamonné Huszty Anna munkái jelentősek. A felsorolt szerzők egy-egy fontosabb művére az irodalomjegyzékben utalunk, a jövőképeket megalapozó háttértényezőkként pedig fontosnak tartjuk kiemelni a hosszabb távra szóló trendkutatás néhány sorsdöntő megállapítását.

A nyolcvanas években nagy szakmai érdeklődés kísérte a Naisbitt és munkatársai által közreadott megatrend-kutatási eredményeket,[1] amelyek az emberiség számára korszakváltás esélyét hordozó, sorsdöntő globális tendenciákat vázolnak fel. A kilencvenes években Gerd Gerkennek, a legnagyobb németországi jövőkutató intézet vezetőjének publikációjában további, kombinatív jövőképek, úgynevezett metartendek láttak napvilágot – olyan átfogó, komplex trendkombinációk, amelyek az emberi létezés legkülönfélébb vetületeinek egymásrahatását vetítik ki a néhány évtizedet átfogó jövőbe. A metatrendek a már ismert megatrendek különféle kölcsönhatásaival is számolnak, s ezáltal vezetnek átfogóbb, összetettebb, jellemzőbb és gyökeresebb új tendenciákhoz.[2] Gerken globális, kombinált jövőalakító tendenciákat képviselő metatrendjei a következők:

• Ökoetikai gondolkodás
• Információs gazdaság
• A szellemiség kulcsszerepe
• A társadalmi megosztottság fokozódása
• Ellenkultúra-hatások
• Számítógépes integrált termeléshez kapcsolódó marketing.

A szerző szerint az ökoetikai gondolkodás terjedésének fő hajtóereje Földünk egyre romló állapota, amely mindinkább tudatosul a jövő generációkban, és forradalmasítja a fogyasztói magatartást, valamint az erre alapozott marketingstratégiákat. Az eldobható cikkek fokozatosan kiszorulnak, megújul az érdeklődés a természetes anyagok, természetes életmód iránt, visszaszorul a pazarlás, erősödik az ökoetikai elkötelezettség, a lakosság mind jobban eluta­sítja a pazarló fogyasztásra ösztönző reklámokat.

Az információs gazdaságban az innovációs folyamatokat mindinkább az információ, s mind kevésbé a pénz táplálja. A pénz a gazdaság legtöbb területén egyébként is fokozatosan veszít jelentőségéből, mindinkább kiépülnek a pénzhelyettesítés informatikai eszközei, hálózatai. Az információ lesz a gazdaság legfőbb erőforrása. Az innovációk sikerét nagyrészt az ötlet és információ elérhetősége, értéke és ára határozza meg.

A szellemiség szerepe lassanként eluralkodik az erősen anyagias szemléletűvé vált, teljesítményorientált emberiség felett. Az ázsiai szellemiség terjedésével új eszmék születnek, és az innovációban mind nagyobb súlyt kap a képzelőerő és az optimizmus. A piaci térnyerésben növekvő szerepe lesz a szükségletkielégítő képességnek. Megnő a tudat és világkép szerepe az emberi és társadalmi kapcsolatokban. Az önmegvalósítás esélye mind közelebb viszi az embert a belső egyensúlyhoz, lelki egészséghez.

Borús metatrendként vetíti fel Gerken a társadalmi megosztottság fokozódását gazdag és szegény, fejlett és fejlődő országok, régiók, társadalmi csoportok között. Nemzedéki szakadásokra, feltöredezett értékrendekre kell számítani. Mindezek pozitív hatásaként azonban felbukkan az „új szerénység mozgalma – felértékelődik a szabadidő, az emberi kapcsolatok alakításának lehetősége. Megjelennek az új nomádok, akik a lehető legkevesebb tulajdont és kötöttséget vállalják magukra, így a megvalósulás felé tart a Schumacher által korábban felvázolt „A kicsi szép” (Small is Beautiful) filozófia. Új értelmet kap az életminőség, új életformák alakulnak. A takarékosság nyomán formálódó modern népi kultúra hatására felnőtté válnak a korábban reklámfüggő fogyasztók, elutasítva a mesterségesen támasztott szükségleteket”.

Az ellenkultúra-hatások legfőbb hajtóereje a népességrobbanás nemzedéke, amely felnőttként követeli helyét a gazdaságban, más nemzedékekétől gyökeresen eltérő indíttatással, képességekkel és mentalitással. A telített munkapiacon ez a nemzedék nehezen talál munkát, különösen mivel nem-igen hajlamos a megalkuvásra. Szabadúszók sokasága jelenik meg a társadalomban, akiket az „itt és most” hozzáállás jellemez. A megtakarításokra épülő üzletágak elsorvadására lehet számítani, s ezeket új üzletágak váltják fel, újszerű marketingközelítéssel.

A számítógéppel integrált termelés (Computer-Integrated Manufacturing, CIM) trendjének lényege az, hogy a mind változatosabb emberi szükségletek rugalmas, vevőorientált, helybe szállított szükségletkielégítést követelnek. Az igénypaletta mind színesebb lesz, és mindinkább a termékek végfelhasználói diktálják a követelményeket. Ezt az igényszintet már csak számítástechnikával vezérelt, erősen diverzifikált, rugalmas gyártási kultúrák képesek kielégíteni, és a termékek eljuttatása a fogyasztóhoz sajátosan új marketingtechnikákat feltételez, továbbá megbízható fogyasztói visszajelzések hasznosítását a fejlesztésben. Ez a metatrend mind a tömegtermelést, mind a presztízsmarketinget fenyegeti, mivel nagyrészt egyéni megítélés tárgyává válik a minőség, erősödik a fogyasztói érdekvédelem és az értékesítési hálózatok szerepe.

A Gerd Gerken és munkatársai által felvázolt metatrendek mintegy ötven évre vetítik előre a jövőt, s ebből az időszakból a kutatások kezdete óta már csaknem három évtized eltelt. A távlati jövőképek egy része máris igazolódott. Az ökoetikai szellem erősödését jelzi például a fejlett országok környezetvédelmi stratégiájának és jogrendjének átalakulása. Az információs gazdaság átformálta mindennapi életünket – ezt jelzi a többi között a távközlés forradalmasítása, a banki átutalások és kártyás kifizetések eluralkodása a készpénzes fizetéssel szemben, vagy az internetes kultúra terjedése a lakosság körében.

A metatrendek bekövetkezése gyökeresen új hozzáállást követel meg a társadalmaktól, cégektől és emberektől ahhoz, hogy a világ működőképes maradjon. A piac és a társadalmi csere jelenségei új tartalmat és új alakot öltenek. Mást, másoknak és másként kell kínálni. A váltás kényszere sokirányú és sürgető. Megelőző, védekező vállalati magatartásokat, stratégiákat, akciókat kell kialakítani, átrendezni egyes elavult struktúrákat. Folyamatosan keresni kell a piaci, szükségleti réseket, generálni és kielégíteni teljesen új szükségleteket, megismerni az új piaci szereplőket, felvérteződni arra, hogy uralni tudjuk az új jelenségeket és eseményeket.

[1]   Naisbitt, J. (1988): Megatrendek. OMIKK, Budapest.

[2]   Gerken, G. (1993): A 2000. év trendjei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.